Sorry, this page is not available in the selected language. Read it in Hungarian below.
Elektronikus aláírás alapjai
A mindennapi életben nap mint nap használjuk aláírásunkat
igazolásképpen, valamely okiratban foglaltak tudomásul vételére. Ez az aláírás
abból adódóan válik bizonyító erejűvé, hogy nem vagy csak nagyon nehezen
hamisítható. A digitális világban egy hasonlóan bizonyító erejű eszközt ad
kezünkbe a digitális aláírás. A jó aláírásnak a következő követelményeknek
kell megfelelnie:
- Hiteles: Az aláírás meggyőz arról, hogy az aláíró saját akaratából, megfontoltan írta alá a dokumentumot.
- Hamisíthatatlan: az aláírás egyértelműen bizonyítja, hogy az aláírótól és nem mástól származik.
- Nem használható fel újra: az aláírás a dokumentum részét képezi, nem vihető át egy másik dokumentumra.
- Az aláírt dokumentum megváltoztathatatlan: Az aláírás után nem lehet észrevétlenül megváltoztatni a dokumentum szövegét.
- Az aláírás nem tagadható le: Az aláíró később fölöslegesen állítja, hogy az aláírás nem tőle származik, mert bizonyítható az aláíró személye.
A hagyományos aláírás esetén ezek a követelmények nehezen
tarthatók be, míg a digitális aláírás esetében könnyebb megfelelni az
elvárásoknak.
A protokoll lépéseit:
- 1. "A" "B" számára készít egy dokumentumot, melynek elkészíti a hash értékét.
- 2. "A" aláírja titkos kulcsával a kapott hash értéket.
- 3. "A" elküldi "B"-nek a megkapott titkosított hash értéket.
- 4. "B" megszerzi "A" nyilvános kulcsát a nyílt adatbázisból.
- 5. "B" előállítja a dokumentum hash értékét, majd felhasználva "A" kulcsát visszafejti "A" által korábban aláírt hash értéket. Amennyiben a két hash érték egyezik, akkor a dokumentum "A"-tól származik.
Az eljárás az üzenet titkosításával is elvégezhető, ekkor egy
második kulcspárra van szükség. Leggyakrabban az üzenetek titkosítására az
aszimmetrikus algoritmusok lassúsága miatt egy közbenső szimmetrikus kulcsot
szoktak használni.
|